...méghozzá a BME-n. Olyan ez a vizsgaidőszak mint a többi. Hunor éjjel nappal tanul. Idegeskedik és mérges, ha valami nem lesz meg. Viszont örül, ha valami még is sikerül. Hogy mi számít csodának?
Először is...talán az, hogy teljesítette a Gépelemek I. (hihetetlenülmagas) követelményeit. Nem borítékolja, hogy előbb végzünk, de jobban megvilágítja az alagút végét. Szerencse? Tudás? Egyik sem vagy, mindkettő? Nem tudom.
Második csoda, amit inkább annak számítunk: Járműgyártás és fenntartás vizsga. Hazajöttünk, mert tanulni akartunk. Persze szokás szerint, 14:49-kor megcsörren a telefon: "Hunor, 46 pontod lett, 50 kell. 3-tól van megtekintés." "Jellemző!" Tekintve, hogy 11 perc alatt (még) nem tudjuk megtenni az Altáró-BME távolságot, utolsó elkeseredésében Hunor írt egy emailt. Szegény vidéki fiú haza kellett jöjjön és 46 pontos lett neki a vizsgája...mikor tekinthetné meg? Lázasan vártuk a választ, de semmi. Este mikor megnéztük az emaileket: "Megnéztem. 50 pont. Ok?" Többször is el kellett olvassuk. He'? A következő levél már a Neptun-ból. Jegy beírva. Huh...egy gonddal kevesebb. Tanulhattam másra. Köszönjük!
Ha már a csodáknál tartunk. Hiányoztt a frissen vásárolt Lowepro táskánkból egy elválasztó elem, és egy rögzítő pánt. Telefonált Hunor, hogy kimaradt, vagy nincs benne, vagy mi a helyzet? Csak az elválasztó elem volt meg, de cserébe kaptunk abból két darabot.
Még sem olyan rosszak az emberek...?
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése