Amikor az ember/medve kiszabadul az egyetemi előadások rabságából, és a nappalokat nem a zárt falak között tölti, akkor igen érdekes dolgokat tapasztalhat. Például, Hunor ma visszavitte az alkalmi munkavállalói kiskönyvét (nyári munka), hogy tudjon szépen adózni. A néni legalább 10 db papírt nyomtatott ki. Minek kell ennyit pazarolni? Másik érdekes eset. Emberek jönnek ki a dorogi polgármesteri hivatalból...csak egy elkapott mondatrészlet: "10.000-ret kapok...remélem most már kiveszi a fülbevalómat" Micsoda? Onnan nem azért szoktak pénzt kérni, mert nem tudnak megélni? Mi úgy kell összeszedjünk 10 helyről papírokat, hogy kapjunk szoctámot, és az is mire megy el? Megdrágult bérletre, kajára és a bukott kreditek befizetésére. Nem akarom, hogy ezeből politikai nézetemre vonjatok le következtetéseket. A Medve független ilyentől, ugyanis a politika a család/szerelem/barátság megrontója. Csak gondoltam megemlítek pár nem tetsző esetet.
De ami igazán a cseresznye a hab tetejére az a Szent István Gimnázium sorsa. Tegnap volt Hunor szülői értekezleten (nemröhög!), mert kíváncsi volt mi lesz az iskolával. Nos, a polgármesteri hivatalból annyit mondtak, hogy május 31-ig lesz döntés arról, hogy hány osztály, milyen terem, és talán ami a legfontosabb, milyen tanárokkal lesz. Addig meg örlődjenek bizonytalanságban a szülők, és a gyerekek is. Az összevonás már eldőlt. Már csak a mikéntje a kérdés. Ahogy én ismerem az esztergomi vezetést...hááát...nem kérdéses...
"Azok jártak jól akik már elmentek. Mi, akik itt hagytuk a gyerekeinket vagyunk most sz'rban." - mondta az egyik szülő. Igaza is van. Érettségi előtt két évvel bekerülni egy új közösségbe, ráadásul távol az otthontól, nem kellemes. Szerintem még a tanulmányi eredményeken is látszana. Megszűnik az az iskola, amihez annyi emlékem kötődik, amiért úgy küzdött sok sok ember. Sajnálom nagyon.
Ezek tudatában őszinte tiszteletem annak a tanáromnak, aki azt mondta nekem hogy ő inkább itthon marad, és Magyarországon oktat. Ugyanis, ha mindenki elmegy, akkor egyre jobban lezuhan a színvonal. Sok sikert, de én már elvesztettem a hitem...
De ami igazán a cseresznye a hab tetejére az a Szent István Gimnázium sorsa. Tegnap volt Hunor szülői értekezleten (nemröhög!), mert kíváncsi volt mi lesz az iskolával. Nos, a polgármesteri hivatalból annyit mondtak, hogy május 31-ig lesz döntés arról, hogy hány osztály, milyen terem, és talán ami a legfontosabb, milyen tanárokkal lesz. Addig meg örlődjenek bizonytalanságban a szülők, és a gyerekek is. Az összevonás már eldőlt. Már csak a mikéntje a kérdés. Ahogy én ismerem az esztergomi vezetést...hááát...nem kérdéses...
"Azok jártak jól akik már elmentek. Mi, akik itt hagytuk a gyerekeinket vagyunk most sz'rban." - mondta az egyik szülő. Igaza is van. Érettségi előtt két évvel bekerülni egy új közösségbe, ráadásul távol az otthontól, nem kellemes. Szerintem még a tanulmányi eredményeken is látszana. Megszűnik az az iskola, amihez annyi emlékem kötődik, amiért úgy küzdött sok sok ember. Sajnálom nagyon.
Ezek tudatában őszinte tiszteletem annak a tanáromnak, aki azt mondta nekem hogy ő inkább itthon marad, és Magyarországon oktat. Ugyanis, ha mindenki elmegy, akkor egyre jobban lezuhan a színvonal. Sok sikert, de én már elvesztettem a hitem...
2 megjegyzés:
de én azért kicsit nevettem a szülői értekezletes részen :D
A tanároknak nem sok esélyük van külföldön a szakmában maradni. Mondhatnám: semmi.
Megjegyzés küldése