Legalább is amit ZH-val, és hasonlókkal töltöttünk. Hol is kezdjem? Talán mondjuk a legelején. Reggel 7 óra tájban felkeltünk. Kb. 8-ra el is készültünk, összepakoltunk. Várt ránk egy irányítástechnika II labor és egy dinamika aláíráspótló. Persze mindez megfejelve azzal, hogy a kettő egy órás fedésben van egymással. (Szerencsére erre már előtte született megoldás.)
...nos az izgalmak valahol Árpád-híd előtt 2 perccel kezdődtek. Hunor rájött, hogy nincs meg a laborfüzete. Sebaj, gondolta...vissza Békásra, és elhozzuk. Neccesen, de van még annyi időnk. Vártunk 10 percet a HÉV megállóban, amikor egy kedves hölgy szólalt meg és csak annyit suttogott a fülünkbe: „Tisztelt utasaink, vonataink balesett miatt a menetrendtől eltérően közlekednek.” Zsír! Vártunk egy picit, nem jött a HÉV, hát irány a busz. Azzal fél óra lett volna az út, de közben jött egy HÉV, akkor irány vissza. Persze lekéstük, mint a buszt is, amiről leszálltunk.
Végül is HÉV-vel jutottunk el Békásmegyerre. Egy izmos sprint a házig, füzet felkap, és sprint vissza. Ez így leírva elég gyorsnak tűnik, de amikor az ember táskával a hátán, a sáros, latyakos és jeges úton a „pirosrendszámos” mammerek és részeg csövesek között lavírozik, akkor a 7-8 perces sétából is 3-4 perces szaladás lesz. Persze miért is ne lett volna a hab a tortán az, hogy az orrom előtt megy el a HÉV. Még jó, hogy én a táskában utaztam. Újabb 20 perc várakozás, miközben az idő fogyott, és ezen az egy laboron múlt, hogy elfogadják az egész félévi laborjaim.
Beérkezett a HÉV. Lassan el is indultunk. Persze menetrendtől eltérően megállónként 5 perc várakozással, ugyanis egy vonalon zajlott a közlekedés. De hogy az egyetemista még a célban se bízza el magát, biztos ami biztos megvártuk a Batthyányn 2 percet, amíg elmegy a másik HÉV. Előírás, hogy a hülye utas aki most érkezett be, ne tudjon átugorni az egyik HÉVből a másikba, ezért nem nyithatják ki az ajtót ilyen esetben. Így majdnem lekéstem a villamost is. Ezen példán megfigyelhetjük mennyi bajt okozhat egy párhuzamos vonalon közlekedő vonatnak egy autó, ami rossz helyen van. Nos mi van akkor az egy sinen közlekedőkkel? Bele se mertünk gondolni. Pedig kellett volna.
Úgy nézett ki, hogy innen már csak jó dolgok következhetnek. Sikerült 9:57-kor beérnem és be is engedtek laborra. Utána dinamika pótpótZH is egész jól sikeredett, sőt a végén meg is tudtuk, hogy meg lett az aláírása Hunornak. Kaja után Hunor és ATi elmentek vásárolni. Vettek is pár jó cuccot. Legalább is nekem tetszenek. Kár, hogy nem én hordom őket.
Hazafele a vonat 5 percet késett. Ohh...ezt már megszoktuk. Vörösváron kiderült, még sem minden megszokott. Balesett miatt nem megyünk tovább. Ooookkkééé...na, de 2 óráig? Legalább is ennyit jósoltak. Szerencsére nem lett belőle annyi. Kiderült, hogy Pilisvörösvár és Piliscsaba között egy autó esett a sinekre, ezért nem tudtunk menni. Mivel az egész az alagút környékén történt, ki sem tudták emelni. De szerencsére addig sem unatkoztunk a vörösvári állomáson. Végighallgattuk az utasok javaslatait a jövő vasútjának építésére, mindenféle vicces dogokat meséltünk egymásnak. Szóval a végére már egész családias lett a hangulat. Még a kabátunk levételének nehézségeitől is megkíméltek minket, ugyanis a fűtés alig ment és a sok magabiztos utas („Namostakkormilegyen?!”) le-föl szállt. Persze ezzel jól lehűtötték azt az egy kocsit, amit küldtek. De mivel egyszer minden jónak vége szakad, mi is hazaértünk mindössze 1 óra 32 perces késéssel. Köszönjük szépen mindenkinek aki közreműködött ebben a csodálatos napban.
(u.i.: Semmi baj nem lenne, mert a MÁV nem tehet arról, hogy mazsolák ülnek a volán mögött és nem tudják hogy a sinen a vonat kell menjen és nem az autó. De arról igen is, hogy nem tudják tájékoztatni a kedves utasokat. Bele se merek gondolni mi lett volna ha mi is követjük azt a 60-100 embert aki jóhiszeműen kisétált fagyoskodni az óránként járó busz megállójába. Majd a busz érkezése előtt 10 perccel vígan integethetett a vonatjának. Persze dugó volt a 10-esen. Szerintem az egy buszon elhangzott „örömlányannnyátaMÁVnak” exponenciálisan tartott a végtelenhez...)
