Képtelenség!

Hát, ezt néha tényleg így érzem. Hunor annyi mindent magára vállal, hogy nem tudom hol éri magát utol. Jönnek a ZH-s időszakok, amikor tanulni kell. Emellett ott az operatőri oktatás, és a gyakorlat. Nem is beszélve a MűTeremről, és az egyéb dolgokról. Szerencsére fent voltunk péntek és szombat, így a rajzokat be tudtuk fejezni. Sőt, egész jók lettek. Annak ellenére (vagy talán pont azért), mert nem géppel rajzoltuk. Kellene még a számítás is, de az nem igazán megy. Talán Bálintot megkérjük segítsen egy kicsit. :P
Azért már látom a kiutat. Hétvégén megyünk kirándulni egyet a Börzsönybe. Akkor végre lehet fényképezni is nyugodt szívvel. És talán nem leszek ennyire képtelen. Bár viszek tanulni valót, nem hiszem hogy sokat elő fogom venni. Tényleg jól fog esni ez a kis lazítás, mert nyáron sem voltam sehol. (Olyan ez, mint valami osztálykirándulás)
Ja! Észrevettem valami furcsaságot. De pszt! Hunor meg ne tudja, hogy leírom. Valahogy olyan fura mostanában...furán mosolyog... Mindegy. Egyszer úgy is megtudom.